Sárközy István 1759. április 22-én született Kisasszondon. - Tanulmányairól keveset tudunk. A családtörténész csupán felsorolásokra szorítkozik: „iskoláit Abán (1765), Pozsonyban (1769), Sopronban (1771) és Debrecenben (1775) végezte”. (Sárközy 1906) Hogy hatéves korában miért adják az abai iskolába? Feltételezhetően ott találtak olyan színvonalú református elemi iskolát, ami a család igényeinek megfelelt, hiszen az akkori művelődési viszonyok ismeretében (lásd Nagyváthynak az előző fejezetben idézett mondatai, Kanyar József cikke) ez elképzelhető. Tízévesen kerül a messzi Pozsonyba, két év múlva már a közelebbi Sopronban tanul, tizenhat évesen Debrecenbe megy, ott fejezi be középiskoláit. „Mivel azok a dokumentumok, amelyek a pontos biográfia megrajzolásához vezérfonalat nyújthattak volna, a Sárközy-levéltár legnagyobb részével együtt a háború alatt elvesztek vagy megsemmisültek, sok tekintetben csak Sárközy verses naplója adhat ehhez támpontot.”-írja Nagybocskai Zsófia, aki anyai ágon Sárközy István leszármazottja. (Nagybocskai 1997) Ez a verses napló is nagyon szűkszavú írójának tanulmányaival kapcsolatban. Elemzője, Laczkó András költő, irodalomtörténész mindössze egy utalást talált benne: „Nyolcvan éves elmúlt már akkor, amikor egyik volt tanulótársának, Báthori Gábor szuperintendensnek jubileumi ünnepségeket rendeztek Pesten. Erre (…) meghívták Sárközyt, aki szokásához híven verssel érkezett:

....Szathmári, Hatvani, Varjas, Sinay Professzorok
Mind nagy nevek! Ormós András Proses is, már mind porok." (Laczkó 1980)

Innét tudhatjuk meg tanárai nevét. Katalógusát átnézve még két információt találunk. Első a 348. tétel megjegyzése: „Nyomtatásból van íratva az Édes Atyám által Sopr. Profess. Szarka Urtol”. Szinnyei szerint „Szarka János ág. ev. főisk. conrector volt 1763-ig Sopronban”, tehát nem Istvánt, hanem apját taníthatta - ebből viszont következtethetünk arra, hogy apja is soproni diák volt, talán ezért taníttatta fiát is ott négy évig. Második az 530. tétel után olvasható: „Debretzeni Priv. Tanitóm Ormos András Úr ajándéka”, aki az ajándék könyv tárgyából következtetve bizonyára matematikára és fizikára oktatta az ifjú Sárközyt. Ezen kívül egy könyvbejegyzés őrzi egy oktatója nevét – és a rá vonatkozó kritikát is: „Ezen Kőnyvet tsak azért vettem meg (...) mivel hajdan Tuba Sándor nevű praeceptorom illyenből tanitotta nékem a Geographiát – hihető nem igen ismert mást” (Vetsei Pap István Magyar Geographiája, 1757)
Húsz éves volt, amikor apja meghalt. Két év múlva katonáskodással próbálkozott, 1781. februárjában belépett a 33. gyalogezredbe. Mindössze egy évig volt strázsamester, de épp eleget látott ahhoz, hogy felhagyjon a katonaélettel. Amikor kilép, beszédtéma a somogyi udvarházakban, mert ez szokatlan volt abban az időben. Szintén verses naplója őrizte meg az „Egy kérdésre való felelet”-ét, amellyel a kérdezősködoknek ad választ. Ez a válasz ellentétes a korabeli nemesi felfogással: szembeszáll a katonaság oktalan magasztalásával: „Esmérd meg hát te is elébb, a mit másoknak dicsérsz...-írja. (Laczkó 1980) Nem volt katona alkat, 1783-ban mégis felvételét kérte a a magyar nemesi testőrségbe, ami azonban nem sikerült neki.. Hogy miért akart testőr lenni? Naplója szerint katonaidejében többször megfordult Bécsben, s eközben minden bizonnyal megismerkedett Bessenyei Györggyel, aki ekkoriban mint a protestánsok ügyintézője dolgozott. (Naplójának harmadik énekét ugyanis így címezi: „Bessenyeitől tanult keserves nótára csinált egynéhány versek, melyet egy ablakban írtam hamarjában” (Laczkó 1980)) Talán a pezsgő kulturális élet, az óriási könyvpiac vonzotta.

Ezután családja a táblabírói hivatal elérését tűzi ki célul, ehhez gróf Széchenyi Ferenc segítségét kérik. A főnemes - ekkor mint pécsi kerület biztos - a támogatást ahhoz a feltételhez köti, hogy Sárközy Pécsen folytassa ezirányú tanulmányait. Egy évet tölt el a baranyai városban, ahol az egyik legjobb iskolában nemcsak az igazgatás fortélyait tanulja meg, hanem példát kap művészetpártolásból, s talán az irodalom támogatásának fontosságát is itt ismeri fel. (Sárközy 1906) 1785-ben már Somogyban aljegyző, majd megyei ellenőr, főadószedő, táblabíró, 1794-tol 1801-ig főszolgabíró. Többször jelölték alispánságra is, de azt csak 1824-ben kapta meg (állítólag protestáns volta miatt). 1836. novemberéig volt Somogy vármegye másodalispánja. Emberséges hivatalnoknak ismerték. (Deák Varga 1994) 1837-ben királyi tanácsosi (consiliarius) rangot kap érdemei elismeréséül, saját följegyzései szerint: „ingyen!” Ezt még Szinnyei is idézi szócikkében, forrása Sárközy Imre családtörténete. A régiségek, könyvek iránti szeretete közismert a megyében, sőt Kazinczyval (aki egyidős volt vele) folytatott levelezése kapcsán azon túl is.

Közben 1793-tól haláláig, 52 éven át (!) volt a Belsősomogyi Református Egyházmegye gondnoka. E hivatalával függ össze a csurgói gimnázium ügye körül kifejtett gondoskodása is, amelyről később részletesebben szólunk. Egyházáért végzett munkájáról Papp Vilmos foglalta össze a fellelhető adatokat. (Papp 2003)
Családi élete is példás volt. 1787. aug. 17-én vette feleségül chernelházi Chernel Esztert (1771-1829), aki nemcsak gyermekei felnevelője, versekben tisztelt háziasszonya a nemesi kúriának, de - a korhoz mérten - szellemi társa is volt Sárközynek: a szakirodalom gyakran idézi, hogy „felesége egy akkoriban ritka szenvedélynek hódolt: Rousseaut olvasott.” (Solymosi 1979) Csokonai Dorottyájában a fiatal Cserházyné kedvesen megrajzolt alakja Sárközy feleségét idézi.
Kilenc gyermekük született, de csak négyen érték meg a felnőttkort és csupán kettőnek, Albertnek és Kázmérnak születtek utódai. (Albert dédunokájának leszármazottai élnek ma Sárközy István házában!)

Az alispán úr mindkét gyermekére büszke lehetett.
Albert (1790-1860) alispán, országgyűlési követ, majd főispán. 1848-ban kormánybiztos. Apja halála után 1860-ig a belsősomogyi református egyház gondnoka. Hét gyermeke közül István nagyapa az elsőszülött Tituszt kedvelhette a legjobban, legalábbis a katalógus és a könyvek bejegyzései legtöbbször őt emlegetik.
Kázmér Fejér megyei birtokukra ment gazdálkodni. Ott lett előbb főszolgabíró, majd alispán, 1847-ben alnádor, végül a hétszemélyes tábla bírájaként megy nyugdíjba. Mindkét fiú folytatja apja könyvgyűjtését. Kázmér könyveinek sorsáról egyelőre semmit sem tudunk , Albert könyvei szintén a csurgói gimnázium könyvtárában keresendők .
Sárközy István 1845. augusztus 29-én halt meg Nagybajomban. 86 évet betöltő, kivételesen hosszú életpályája Magyarország egyik legváltozatosabb korszakát foglalja magába: Mária Terézia idejében született, és átélve II. József, I. Ferenc és II. Lipót korát, „megérte még új Simeonként a nagy Széchenyi újra ébresztő, lázas működését.” (Sárközy 1906) Ám ennek ellenére személye és működése inkább ahhoz a korábbi korszakhoz kötődött, amelyben a nemzeti függetlenségért vívott harc kulturális téren, elsosorban a nyelv megújításáért folyt,. Később, a reformkor elején felismerte, hogy valami új kezdődött, de inkább csak az események szemlélője maradt.